A műhely illata

Füzi Péter képe

A műhely illata ... A szalagfűrész sivítása, ahogy indításkor kettévágja a műhely csendjét. Pádlik a gyalupadon – készen fenyőből. Pádlik összeállítás alatt, több farétegből: asztalos-szobor. Kezdő hajósként mindig csodáltam, mitől lesz csíkos az evezőlapát?! Hát így: összeragasztva, pillanatszorítók fogásában pihenve.

Felfordított hajón fenékcsiszolás rezgőcsiszolóval. Kadett, kalóz, finndingi. Télen a műhelyben, meleg időszakban a műhely előtti verőfényben.

Épülő fa finn. Kerülnek fel rá gerincre haránt a rétegek, egyik a másik után. Máskor hajójavítás: kalóz mutatja fenekét a mennyezetlámpának. Csiszolt fenék, mint gyúródeszka. Ahol csomó van a fában, oda fadugó kerül.

Egy másik télen: készülő finnárbocok foglalják le a műhely egyik falát, teljes hosszban.

Faraktár a versenyiroda felett. Akkurátus rétegekben egymásra helyezett, száradó falapok, -deszkák. A mester értő keze, ahogy válogat, keresi a feladathoz legalkalmasabb anyagot. Fenyő, okumé, mahagóni – egyik szebb, mint a másik.

Szabály: hajófestés előtt teljes porszívózás, majd földnedves ronggyal áttörlés – még évtizedekkel később is rendre eszembe jut. Festés előtt mindig .... Kinn fagy s tél, benn újonnan születő kadettok. Festés után a műhely melegében. Rezisztán illat leng át az egész helyiségen. Ölén a kis ékszerdobozok, amelyek tavasszal már a hullámokat szántják …

Munkaidő végén söprés, szerszámok helyre rakása – a napi munka rendes befejezése.

Lukács. Az emlékidéző generációjának Lukács bá’. Örökké mosolygó, derűs, mindig segítőkész alakja. Ahogy kerékpárján reggel érkezik, késő délután meg kifordul a kapun. Szürkéskék vászonruhában, kis bőrtáskájával a kormányon … A mester, akinek az irányítása alatt, a 60-as évek végén készített kadettok igazi versenyhajóknak bizonyultak a vizeken. Olyanoknak amelyekkel csillogó díjakat nyertünk itt is, ott is …

Köszönjük, Mester. Lehet, hogy sok éve nem találkoztunk, de eszünkbe jut újra és újra. Agárdi vitorlások, akiknek a Kalóz utca 1 alatti telep volt otthonunk, különösebb ok nélkül is emlékezünk Schlaghammer Lukácsra.

Lám, van mesélnivaló, ha a gyerekünk, unokánk arról kérdez, hogyan lesz a hajó …
Köszönjük, Lukács bá’.
Velünk van, emlékünkben él.